Interjú Inotay Balázzsal

2011 végétől érhető el ingyenesen mind a három mobilplatformra a MasterCard Mobile névre hallgató alkalmazás, amely a fizetést és a számlák kiegyenlítését könnyíti meg számunkra. Az alkalmazás fejlesztéséről, és a további lehetőségekről Inotay Balázzsal, a Cellum Global Zrt. alapítójával és stratégiai igazgatójával beszélgetünk.

Pontosan mire is használható ez az alkalmazás, hogyan működik? Kiknek ajánlják?

Az alkalmazás elsősorban a vásárlási és fizetési folyamatokat könnyíti meg, és a ma olyan népszerű smartphone-okba helyezi ezeket a folyamatokat, végtelenül leegyszerűsítve a felhasználónak a dolgát. Az alkalmazás viszonylag sok dologra használható, és sok dolgot bele is gondolhatunk a jövőre vonatkozóan. Ebben jelenik meg a világon először egy fizető alkalmazásban a QR-kód használata, mint tranzakcióelőkészítő folyamat egy vásárlási folyamatban, és ebbe az alkalmazásba implementáltuk a bankkártyák beviteli lehetőségét. A bankkártyák regisztrációját követően mindenki használhatja többfajta fizetési folyamatra.

Mikor merült fel Önökben először az ötlet, hogy szükséges lenne egy ilyen fizetési felület?

Jó pár éve kialakult az ötlet már a fejünkben, több mint 12 éve kezdtünk el ezzel foglalkozni, de természetesen ennek is megvolt a maga evolúciója, ahogy minden mást látunk az életben. Először a SIM-kártyákra telepítettünk alkalmazásokat, és amikor ezek az operációs rendszerek stabilizálódtak, akkor kezdtük el a fejlesztést. Most már közel két éves munkán vagyunk túl azzal, hogy októberben ez kikerült a piacra. Már több éve elkezdődött a világban az a folyamat, hogy a fizetési és a vásárlási rendszerek átalakulnak: először megjelentek a hatalmas nagy multi bevásárlóközpontok, és az emberek élete egyre inkább felgyorsult, egyre inkább fontos volt az, hogy a fizetési folyamatok egyszerűek, gyorsak legyenek, ne kelljen a vásárlási és fizetési folyamathoz elhagynunk az otthonunkat, bárhol, bármikor ezeket az alkalmazásokat használni lehessen.

Természetesen az kézenfekvő volt, hogy a mobiltelefon lehet az, ami ezt a fajta szolgáltatást létrehozza. Mint mondtam, 12 éve kezdtünk el fejleszteni, ezen gondolkodni. A technológia szintjének a figyelembevételével kezdtük el a fejlesztéseket, gyakorlatilag ez a cégcsoport a mobil értékcsere egy kicsit tágabban megfogalmazva mobil értékcsere-megoldások fejlesztésével, kialakításával, piacra vitelével és üzemeltetésével foglalkozik.

Az ötlet átgondolása után, mik voltak az első lépések a megvalósításért?

A kialakítás úgy nézett ki, hogy megpróbáltuk beleélni magunkat a fogyasztó helyzetébe, hogy működne ez egyszerűen. Ugye az egyszerűségben rejlik a nagyszerűség is minden esetben, nálunk ez egy évek óta bevált szlogen, hogy minden egyes felesleges gombnyomás felezi az ügyfélkört. Egy alapvető kérdés volt: hogy tudunk olyan alkalmazást készíteni, amit tényleg gyorsan, hatékonyan és jól tudnak használni az ügyfelek. Így került a QR-kód is szóba, ami gyakorlatilag egy kattintásra nagyon sok információt képes a telefonba felszívni a kódon keresztül.

Tehát alapvető volt, hogy az ügyfelek számára egyszerű legyen; a második fő kérdés az volt, hogy nagyon biztonságos legyen, hiszen ma látjuk a világban, hogy rengeteg probléma van a bankkártyákkal a bankkártyacsalásokkal kapcsolatban. Ezért mi itt egy teljes forradalmat csináltunk, és a bankkártyaadatoknak mind a feldolgozását, mind a tárolását újdonságokkal – jó pár általunk kifejlesztett szabadalommal – oldottuk meg, elsősorban az ügyfelek védelmének az érdekében. Nem biztos, hogy Ők ezt teljesen megértik és tudják, de az megérthető, ha egy alkalmazás biztonságos, annak az eredménye később realizálódik, amikor nem történik vele visszaélés.

Milyen problémák, akadályok merültek fel még a fejlesztés megkezdése előtt?

Amikor elkezdtünk ezzel foglalkozni, azt kellett megnéznünk, hogy milyen környezetekbe fogjuk ezt működtetni. Végül is a telefónia alapvető problémája az, hogy egy ellenőrizetlen eszköz, és állandóan bekapcsolva van az embernél. Nagyon izgalmas volt megoldani azt, hogy egy ilyen ellenőrizetlen eszköznél mégis védett módon tudjunk érzékeny adatokat tárolni, vagy érzékeny adatokat kezelni. A másik a platform kérdése volt, és mivel az igény az volt, hogy lehetőség szerint a lehető legtöbb platformra állítsuk elő, ezért a leggyengébb láncszem adta a legtöbb fejtörést, ez maga az Android, ami a nyíltságából adódóan a leginkább támadható operációs környezet.

Ezért az egész alkalmazástervezést ahhoz kellett szabnunk, hogy milyen támadások érhetik az alkalmazást, ami ugye a teljes rendszer védelmét illeti, nem csak az Androidos részt. A hátországot, a háttérrendszerek működését tekintve sem szabadott megengedni, hogy egy ilyen szűk keresztmetszeten keresztül a rendszer elérhető legyen.

A másik a platformok működése, használhatósága, és ezek különbségei; egy iPhone másképp működik, mint egy Android, még akkor is, ha vannak hasonlóságok. Például egy iPhone-felhasználó és egy Windows-felhasználó alapvetően másképp használja a telefonját, ezért nem az volt a megoldás, hogy megpróbáljuk ugyanazt az alkalmazást három platformon lefordítani és alkalmazássá gyúrni, hanem három teljesen külön csapatot hoztunk létre, akik natív szinten írják a kódokat, alkalmazkodva az adott operációs környezethez és az adott felhasználói igényekhez, logikákhoz. Tehát ha megnézünk egy Windows-os MasterCard Mobile verziót, az alapvetően máshogy néz ki, másképp működik, mint egy iPhone-os verzió. Ez adódik abból a fajta fejlesztői környezetből, abból a fajta felületből, amit a Windows biztosít, viszont ugye ahhoz is alkalmazkodni kellett, hogy akik ezt a felületet használják, azok máshogy is használják, tehát az ő működési rendjükre kellett szabni az alkalmazást.

Nem mondom, hogy egyszerű volt kitalálni, hogy ez hogyan működjön. Ugyanakkor viszont a háttérrendszerekbe mindenképpen meg akartuk valósítani  az alapkérdéseket: a biztonságból, a jó kezelhetőségből, az ergonómiából nem akartunk engedni egyik platformon sem.

Mennyi idő telt el, mire el lehetett kezdeni a tényleges fejlesztést?

Nálunk az éles környezethez kísértetiesen hasonló tesztkörnyezet is létezik, hiszen akkor, amikor ma az alkalmazásokat verziónáljuk, és nem az első verzió van kint, nyilvánvalóan az újabb verziókat folyamatosan tesztelnünk kell. Mivel az éles rendszerben is egységes hátország van, ezért a tesztrendszerben is egy egységes hátország van, ebbe az összes platform egyidejűleg, egyszerre tud bekapcsolódni, tehát ebben nincsenek különbségek. Természetesen ami izgalmas, az az, hogy ha kitalálunk egyfajta designt, egyfajta kezelést, egyfajta ergonómiát egy új alkalmazáselemhez, akkor azt minden platformon meg kell valósítani, minden platformon meg kell nézni, hogy működik, nem csak az a kérdés, hogy az informatikai adatcserék jól zajlanak-e le.

Mire a tesztelőhöz kerül az alkalmazás, a fejlesztők is már letesztelték, de mikor ez a tesztelés elkezdődik, minden funkciót, egyéb elemet, adatáramlást, stb.-t le kell tesztelnünk, illetve azt is, hogy az a felhasználói élmény megvan–e, amit át szeretnénk adni.

Milyen egyedi problémákkal kell megküzdeniük az alkalmazástesztelésénél?

Amint már mondtam, különböző platformokon vagyunk jelen. Nyilvánvalóan a különböző platformok  különböző módon kezelnek bizonyos dolgokat, hogy egy példát mondjak: van egy úgynevezett push-notification logika a rendszer mögött, ugye ez egy olyan háttérüzenet-küldés, amit mind a háromfajta (mondjuk úgy, hogy) operációsrendszer gazda más elvek alapján valósított meg, mégis a felhasználói élménynek a telefonokon hasonlónak kell lenni.

Szerző:
Inotay Balázs

<< Vissza