Menü Bezárás

Utólagos ujjal mutogatás, avagy kommunikálj célzottan!

Legyen szó munkatársainkkal való vagy életünk egyéb területein lévő kapcsolatainkról, építkezni és jobbá válni közös erővel és energiabefektetéssel lehet. Ezen kapcsolatok ápolásához és formálásához megkerülhetetlen az őszinte kommunikáció, ami korántsem egyszerű feladat. Sokszor a hozzánk legközelebb állókkal is nehezen szánjuk rá magunkat egy nyílt beszélgetésre, hát még ha erre a munkánk során van szükség!

Ha tesztelésről beszélünk szinte kizárólag a különféle módszertanokról, a manuális tesztelés létjogosultságának kérdéséről és jövőjéről, az automatizálás szükségességéről és térnyeréséről, továbbá minden egyéb olyan dologról esik szó, ami a nyúlcipőben rohangáló technológiai változásokat érinti az informatika és azon belül is a tesztelői világban.

 Meglehetősen kevés szót ejtünk azonban a tesztelők egymáshoz való viszonyáról és hozzáállásáról, a csapatban való működésükről. Úgy gondolom ez legalább annyira fontos, mint a meglévő tesztelői és fejlesztői képességek megléte és mértéke.

Nyilván millió és millió oka lehet annak, hogy valakivel nehezen jövünk ki. Emberek vagyunk, napi tevékenységeinket, hangulatunkat megszámlálhatatlanul sok minden befolyásolja, hatással van ránk a miket körülvevő világ, a belső megéléseink, amiket egy munkakörnyezetben nem feltétlenül merünk szabadjára engedni. Én annyit tudok tenni, hogy a saját eszközeimmel és őszinteséggel kezelem a felmerülő helyzeteket, mind a munkámban, mind a magánéletemben.

Legyen szó egy adott projektre összeverbuválódott vagy egy hosszú távú működés céljából kialakított csapatról, a különböző képességek és ismeretek megléte mellett elengedhetetlen a csapaton belüli légkör kommunikációval való formálása, ápolása, kiismerése.

 A kommunikáció elmaradása, illetve a nem megfelelő módon történő, vagy nem a célszemélyhez intézett üzenet-átadás könnyen zavart, rosszabb esetben káoszt, legrosszabb esetben pedig egy visszafordíthatatlan helyzetet eredményezhet, jelen esetben az adott projekt végét.

 Persze valószínűleg akad egy Scrum Master és egy Team Leader a csapatban, akiknek központi szerepük és feladatuk van a csapaton belüli kapcsolatok felülvizsgálatában, tisztázásában, helyrebillentésében. Én mégis a face-to-face kommunikáció erejében hiszek, vagyis abban, hogy a másikkal való bárminemű problémáddal vagy kérdéseddel az érintetthez fordulj. Ha első körben másokkal osztod meg az adott személlyel kapcsolatos rosszallásodat, azonnal belekevertél három embert egy alapvetően nemkívánatos helyzetbe. Ne másoknak fejezd ki nemtetszésedet munkatársadról, legyen ez bármennyire jogos. Őszinte kommunikációval sok esetben csodát érhetünk el. Természetesen megbántottság, sértődöttség is lehet a beszélgetés végkimenetele, de azon felül, hogy könnyítünk a lelkünkön, könnyen sikerre is vihetjük a dolgot, amivel hosszú távon mindenki nyer!

 Kézenfekvőnek tűnhet valaki háta mögött kritikát megfogalmazni az illetőről egy harmadik személynek, de egyrészt nem fair, másrészt tökéletesen értelmetlen. Látszólag baromi jó érzés lehet, ha a szidásban partnerre lelsz, valójában csapdában vagy, ahová ráadásul magadat pakoltad. Pillanatnyilag könnyen lehet, hogy a stresszt levezetendő jó megoldásnak tűnhet, de biztosan állíthatom, nem éri meg. Kellemetlen helyzetbe hozod magadat és a másikat, továbbá előbb-utóbb valakiben fel fog merülni, hogy „hé, ha nekem szid valakit, akkor valószínűleg másoknak pedig rólam mondhat hasonlókat”

A másik háta mögötti vádaskodás méltatlan helyzeteket teremthet, ahol az egyoldalú kommunikáció okozta félreinformáltság később visszafordíthatatlan károkat okozhat mind személyes, mind projekt szinten. Előbbit belső munkával helyrehozhatod, utóbbi viszont akár pénztárca-terhelő is lehet, pláne, ha bukik az adott projekt. Az anyagi oldalán felül pedig különösen bosszantó lehet az, hogy talán egy alapvetően könnyen lekommunikálható helyzet fajult el ilyen csúnyán. Az aktuális lehetőségekhez mérten teret kell biztosítanunk a másik féllel való őszinte és világos kommunikációhoz.

 Meglátásom szerint az adott emberrel való viszonyhoz igazodva érdemes Őt félrehívni egy négyszemközti beszélgetésre és mindenekelőtt biztosítani arról, hogy nem “lecseszésről” vagy bármi hasonlóról van szó, csupán egy átbeszélésre szoruló, közös megoldással helyrehozható szituációt szeretnél vele tisztázni és idejében rendbe tenni. Az üzenetet átadására szolgáló kommunikációt és a másikhoz mérten, az általad legmegfelelőbbnek ítélt szavakat neked kell felmérned és ennek megfelelően előadnod. Célszerű röviden, lényegre törően, egyenesen beszélni. Természetesen, amennyiben a helyzet egy ilyen jellegű őszinte, megoldásra törekvő kommunikáció után is változatlan marad, mindenképp be kell vonni a folyamatba az adott felettest, feletteseket.

 Az egyoldalú kommunikálás negatív hozományait magam is megtapasztaltam. Persze semmi sem fekete és fehér, a másik szemében talán éppen én voltam a hunyó, de mivel szembesítésre, őszinte kommunikációra soha nem került sor, ezért az én álláspontom elmondatlanul maradt. Pontosan ezért kell időben leülni és átbeszélni a problémákat, félreértéseket.

 Egyáltalán nem mindegy, hogy a napi 8, esetenként az ezt meghaladó órákat milyen hangulatban töltjük el. Konfliktusok, nézeteltérések mindig lesznek, ez elkerülhetetlen. Az azonban az már rajtunk múlik, hogy kezeljük-e és beleállunk az adott helyzetbe. Ha a strucc-módszert választva fejünket a földbe dugva őrlődünk magunkban és várjuk a soha el nem jövő megváltást akkor ne csodálkozzunk, ha fejfájás a vége. Később, hetekkel akár hónapokkal később felbukkanó, „anno” történt, meg nem beszélt dolgok csúnyán visszaüthetnek az egész csapatra és ezáltal a projektre nézve is.

Megoldásra váró helyzetek a legjobban, legpraktikusabban összeállított csapatban is könnyedén előállhatnak és egészen biztosan elő is fognak, éppen ezért érdemes kezelni a felmerülő nézeteltéréseket, még ha ez némi konfrontálódással is jár. Hosszú távon mind emberi, mind projektbeli szempontból kifizetődő(!) lesz. Legyünk elfogadóak, nyitottak és empatikusak, azonban, ha bármi, a munkát és ezzel együtt a másikkal való személyes viszonyunkat veszélyezteti, legyünk egyértelműek, reagáljunk időben, célzottan és világosan. Minden befektetett energia és türelem célba fog érni, így vagy úgy. Rövid távon meg lehet úszni konfliktusokat, nyerni viszont csak hosszú távra tervezve lehet.

A szerző

Horváth Zsolt
Horváth Zsolt
Horváth Zsolt vagyok, teszteléssel három éve foglalkozom. Más és más, sok szempontból igen eltérő projekten vettem részt, azonban a nem megfelelő kommunikáció, illetve a kommunikáció teljes hiánya minden esetben szembeötlő volt. Mindig is érdekelt egy adott közösségen belüli kommunikáció mibenléte, kiismerése és az, hogy ezt milyen eszközökkel lehet jobbá, hatékonyabbá tenni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

6 + tizenöt =

Vissza