Sikeres szoftverfejlesztés: a pontosság, ellenőrzés és irányítás fontossága (III. rész)

Gyakori nézet, hogy az IT csak akkor javítja számottevően a hatékonyságot és az ügyfél-elégedettséget, amikor a projektek Agile fejlesztésen alapulnak. Ez nem valamiféle dogma, egyszerűen csak annak felismerése, hogy a dolgok túl gyorsan változnak ahhoz, hogy hosszadalmasan gyűjtögessük a követelményeket, amit hosszú fejlesztési ciklus követ, egyszerűen csak annak megállapítása, hogy hol tartunk, mint korunk termékei.

És a korunk agilis  ugyanakkor mobil, közösségi, és elkerülhetetlenül fragmentált is.

De bár ennek megvan minden lehetősége, hogy jobbá tegye a szoftvergyártás világát, egy másik nagy különbséget is figyelembe kell venni egy hatékony Agile vállalat és egy olyan között, ami esetenként több Agile projektet is futtat sok csapat bevonásával, az eszközök figyelembevétele nélkül, és anélkül, hogy valóban belelátna bármelyik irányításába.

Az Agile fejlesztés a kis csapatok talaján fejlődött ki, olyan munkatársak között, akik szorosan együtt dolgoznak, és naponta megbeszéléseket tartanak, hogy áttekintsék, finomítsák és kis adagokban kibocsátsák a működő szoftvert. Kihívást jelent a csapatok optimalizációja , szétosztása az egész vállalaton belül. Ha külső csapatokat hozunk be, az még több problémát okoz. Szinte lehetetlen megkísérelni, hogy az egész ökoszisztémában egy adott eszközt használjanak, és ez még kisebb vállalat esetén is ellenállásba ütközhet.

De akkor az irányítás hogyan kaphat holisztikus képet arról, hogy vajon a termék kibocsátásra kész-e?

A szoftvergyártó lánc csak akkor lehet sikeres, ha a változáskezelés van a középpontjában. A körülöttünk lévő világ folyton változó, szinte folyékony természetének tudatosítása és a hozzá való alkalmazkodás azt jelenti , hogy úgy kell kialakítani az alap technológiákat, hogy bármely vonatkozó tényező változására azonnal reagáljon, legyen az követelmény, megbeszélés, felhasználói történet, programkód, kiadáscsomag vagy bármennyi egyedi összetevő. Ha ezt a gyakorlat szintjén a folyamatok vagy eszközök megszabása nélkül érjük el, az a hatékony irányítás egyik legfőbb vonása, és így a felhasználókat az irányítás átlátszóságának csökkenése nélkül támogatjuk.

Az egész gyártóláncban résztvevő egyes szerepkörök és csapatok választhatják ki, hogy mely technológia segíti leginkább a munkájukat. Például egy üzleti elemző az ügyfél irodájából elküldi e-mailben az ügyfél táblaképét, és ez automatikusan bekerül az adott részlet követelményeinek megbeszélési folyamatába.

Amikor már ott van, mindenki számára látható, megjegyzések fűzhetők hozzá, és finomítható. A felhasználói történetek és tesztesetek ennek alapján hozhatók létre, és így olyan nyomon követhetőség keletkezik, ami a kialakult forráskód minden darabját kapcsolja valamihez, hogy olyan összetevők épülhessenek, amelyeket abban a tudatban szállítanak le az ügyfélnek, hogy tartalmaznak minden plusz kívánságot, a teszteket, amelyeken átmentek, és a hibákat, amelyeket bennük kijavítottak.

Csak a szoftvergyártó lánc rugalmas/lazán csatolt irányítása visz előre. Akár kiszervezett tervezőkkel, fejlesztőkkel vagy tesztelőkkel dolgozik valaki, akár 100 %-ban házon belül, alapvető szükséglet, hogy a távoli dolgozók kommunikáljanak egymással és a központi irányító szervezettel; ezen funkciók lazán csatolása javítja a munkakapcsolatokat, átlátható és folytonos együttműködésre késztet, nem ellenséges érzületű, nem szórványos, és nincs „fekete dobozba” rejtve – ez utóbbi problémák gyakran jelentkeznek kiszervezett feladatok esetében.

ÖSSZEGZÉS

Az összetettség nem fog elmúlni. Az iparágban korábban soha nem látott ütemű változások történnek, például a mobil eszközök megjelenése, az ügyfelek elvárásainak fokozódása és az üzleti modellek napi szintű átalakulása miatt. A szoftverek kibocsátásának ütemezése erre reagál, vagyis gyorsul. A fejlesztő csapatok úgy tudnak ezzel lépést tartani, hogy kiszervezik a szoftverfejlesztés életciklusának minden szakaszát, és ezzel fragmentálják a gyártóláncot, de még mindig nem jutnak el a hatékonyság megfelelő szintjére.

Új látásmódra van szükség.

A jobb pontosság, ellenőrzés és irányítás érdekében tett lépésekre van szükség a gyártólánc-megközelítés alkalmazásához, és ahhoz, hogy áttérjünk az együttműködő partneri kapcsolatokra a mai vetélkedő munkakapcsolatok helyett. Ez a nagyobb átláthatóságon és szabványosításon alapuló „aktív együttműködés” egyes termelő iparágakban már fő fejlődési irányként jelentkezett.

Várható, hogy a következő néhány év során a szoftvergyártó folyamatok is jelentősen változnak errefelé. A szoftveriparnak korábban már a javára vált, hogy a hagyományos, központosított, merev, futószalag- és vízesés-modellen alapuló módszereket leváltotta magas elosztottságú, agilis, rugalmas technológiákra, de ez sem történt problémák felvetődése nélkül.

Az egyre elosztottabb és egyre kevésbé szabályok közé szorított folyamatok trendje a mihamarabbi piacra dobás nevében nem jól alkalmazható ezen kibontakozó gyártóláncok irányítására. De az irányítás fejlődik és alkalmazkodik, és lehetővé teszi az átláthatóság és együttműködés szükséges szintjeit, ugyanakkor szabadságot és rugalmasságot hagy az újításoknak.

Minden sikeres szoftverprojekt mögött olyan vállalatokat találunk, akik elérik ezt az egyensúlyt – olyan vállalatokat, akik nagy hatékonyságú szoftvergyártó láncokat fejlesztenek ki korszerű, fragmentált ökoszisztémában. Ezek a vállalatok nem csak alkalmazzák a korszerű szoftvergyártáshoz szükséges rugalmas folyamatokat, hanem ezeket meg is támogatják a célra tervezett eszközkészletekkel. Ahogy a szoftveripar korosodik, fejlődik, a gyártóláncai egyre inkább hasonlítanak a többi iparágéihoz, és csak azok a vállalatok lesznek sikeresek, akiknek megvan a technológiájuk annak elősegítésére, hogy minden résztvevő a pontosság, ellenőrzés és irányítás szem előtt tartásával működjön és működjön együtt.

Ha többet szeretnél tudni arról, a Borland hogyan közelíti meg a sikeres szoftvergyártást, látogass el oldalunkra.

Forrás: www.borland.com
Szerző: Borland